Itthon, félig meggyógyult állapotban
2008 február 28. | Szerző: YourLittleAngel |
Időközben szétnéztem kicsit, és teljes összevisszaság uralkodik 16 éves mindennapjaimon. Természetesen…
Ha visszakerülök majd hétfőn a suliba, számíthatok arra, hogy minden nap dogát írok. Minden tantárgyból!:)
Közeleg az április 27-e (vasárnapi nap), amikor harmadszori nekifutásra is meg fogom próbálni letenni a B2-es középfokú német TELC-es nyelvvizsgámat. Gyöngyösön.
És – ugye ahogy lenni szokott – van egy srác is, aki tetszik. Igazából a volt barátom, teljes 5 hétig voltunk együtt. Hosszú kapcsolat, ugye?:) A szakítás óta (2007. november 8-a, csütörtök) is jóban voltunk, mi több… Jó párszor beszélgettünk is róla, hogy jó lenne, ha esetleg megint összejönnénk. Ebből ugye egyszer sem lett semmi.
Most, vagyis kedden, 26-án mondtam neki, hogy csak akkor keressen majd, ha már NEM barátnak akar. Szerintem mondanom sem kell, hogy nem fog keresni. Persze vannak még csodák, igaz?:) Reménykedem benne én is… néha
„Én nem egy olyan lány vagyok akivel lehet játszani. Ha olyan kell vegyél magadnak 1 barbit!”
„A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a Föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, akkor az ádáz tövisek között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen dal az élete árán, de akkor az egész világ őt hallgatja és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára…”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: